Vadkerty Katalin – 2000

Vadkerty Katalin történész neve ismert nemcsak a mai Szlovákiában élő magyarok körében. Emlékeznek rá az 1954-1959 között a Pedagógiai Főiskolán a történelmet magyarul hallgató főiskolások, s a Csemadok történelmi-honismereti szemináriumait látogató pedagógusok, helytörténészek. A pozsonyi Coménius Egyetem Bölcsészkarán végzett történelem-magyar szakon., majd Pedagógiai Főiskola Történelmi Tanszékén lett tanársegéd, később adjunktus. 1960-tól a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében dolgozott az 1987-es nyugdíjaztatásáig. Itt szerezte meg 1966-ban a történettudományok kandidátusa, majd a doktorátusok visszaállítását követően a doktori fokozatot.

Szűkebb szakirányú specializációját már előrevetítette a diplomamunkájának témája, a mai Szlovákia gazdasági története 1848-1918 között. Intézeti munkaterve szerint a mai Szlovákia mezőgazdaságát és mezőgazdasági iparát dolgozta fel az említett évekből. Alapszemlélete szerint a történelmi Magyarország 1918 előtt egy gazdasági egység volt, s a mai Szlovákia területén lejátszódott változásokat csak ennek alapján lehet valósághűen visszaadni. Munkáiban rámutatott az egységes magyarországi piac fejlődésgerjesztő hatására. Ennek a történelmi, gazdasági-földrajzi, kereskedelmi egységet erőszakosan feldaraboló politika hosszantartó gazdasági stagnálás, bizonyos fokú visszafejlődés, s a nemzetiségek – társadalmak szintjén hol erősebb, hol gyengébb türelmetlenség melegágya lett. A könyv alakban is megjelent kandidátusi munkájáért 1972-ben elnyerte a Szlovák Tudományos Akadémia Elnökségének nívódíját.

A nagy változást Vadkerty Katalin életében is az 1989-es politikai változás hozta meg. Átmeneti gazdaságtörténeti kutatások után a csehszlovákiai magyarok 1945-1948 közötti sorsával kezdett foglalkozni. Tapasztalatból tudta, hogy az ellenvetést, ellenszenvet csak dokumentumokkal lehet legyőzni, a dokumentumok hallgattatják el a gyalázkodókat is. A megjelentetett kötetek témáit ill. ezek sorrendjét /A reszlovakizáció – 1993, A deportálások – 1996, A belső telepítések és a lakosságcsere – 1999/ a levéltári anyagok kutathatóságának foka befolyásolta. A kötetek egyértelművé teszik, hogy a Kárpát-medencében nem lehet nemzetállamokat létrehozni. Az a kormány, az a politikai irányzat, amely mégis megkísérli, megtagadja ezektől az etnikai csoportoktól az alapvető emberi jogokat, vagyis hivatalos programjává teszi a genocídiumot, az etnikai tisztogatást.

Vadkerty Katalin munkái alapművek. Szilárd alapot jelentenek a helytörténészek, környezetük történelme iránt érdeklődő pedagógusok számára. Eredményeit a szlovákiai magyar társadalom 1996-ban Fábry díjjal jutalmazta.

Dr. Agócs Zoltán – 2000

Dr. Agócs Zoltán professzor, építőmérnök Füleken született 1938. április 24-én. Építőmérnöki tanulmányait a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán 1962-ben fejezte be. 1978-ban lett a műszaki tudomány kandidátusa. 1982-ben kinevezték a Műegyetem acélszerkezetek és hidak tanszékének docensévé. Doktori disszertációját 1990-ben védte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1994-ben nevezték ki a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem professzorává. 1998-ban a Temesvári Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzora lett. 1990 és 1994 között a műegyetem Építőmérnöki Karának tudományos dékánhelyettese volt. 1994-től tanszékvezető egyetemi tanár.

Számos tudományos társaság tagja, 1999-től a Szlovák Acéltársaság elnöke, 1997-től az Építőmérnökök Szlovákiai Szövetségének első alelnöke. Tagja a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak és a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubjának.

Elsősorban a kötélszerkezetek elméleti kérdéseivel, az acélszerkezetek diagnosztizálásával és rekonstrukciójával, valamint a nagyfesztávú szerkezetek másodrendű elméletével foglalkozik. 12 egyetemi jegyzet, 2 monográfia, 21 kutatási feladat szerzője, illetve társszerzője. 83 tudományos és szakmai értekezése jelent meg. 38 nemzeti konferencián, illetve külföldi egyetemen tartott előadást.

Szakértőként 1983-ban Magyarországon, 1985 és 1987 között pedig Jugoszláviában dolgozott. Posztgraduális képzést vezetett a Budapesti Műszaki Egyetemen, elnöke a mérnöki szerkezetek elméletének szlovákiai doktori képzésével foglalkozó bizottságának, valamint a prágai, a brünni, a pozsonyi és a kassai műszaki egyetemek államvizsga-bizottságának.

Közel 150 műszaki terv, megvalósított szerkezet, pályamunka és szakvélemény szerzője. Ezek közül a legfontosabbak: a pozsonyi és budapesti Duna-hidak tervpályázatai, a prágai Vltava-híd tervpályázata, 11 nagyfesztávú kötélszerkezetű gyalog- illetve csőhíd szerzője, illetve társszerzője, több sportlétesítmény acélszerkezetének tervezője /Losonc, Alsókubín, Nyitra, Pozsony, Nagyszombat/. A Párkány – Esztergom közötti Mária-Valéria híd újjáépítésének egyik megálmodója és tervezője, a pozsonyi ferdekábeles Dunahíd /Újhíd/ társtervezője.

Koncsol László – 2001

Író, költő, műfordító, kritikus, a szlovákiai magyarok utolsó polihisztora, irodalomtörténész, esszéíró, akit a sors fintora rákényszeríttet a helytörténet művelésére. A múlt ismeretének felmérhetetlen a jelenkori jelentősége. Példát mutat nekünk, hogy hogyan kell tisztességgel venni a nagy történelmi akadályokat, s közben megőrizni azt, amit az őseinktől kaptunk, a nyelvet, hagyománnyá vált szokásokat.

1936-ban református lelkész családban született, 9 évesen menekül családjával a deportálások elől, tudatosítja, hogy mi az: anyanyelven beszélni, mi az: valamit szabadon tenni. Komáromban érettségizik, majd a Komenszki Egyetemen magyar-szlovák szakon végez. Pedagógus, szerkesztő, kutató, sok új ötlettel előálló teremtő ember, aki minden körülmények között dolgozott.

méltatta: Vadkerty Katalin

Dr. Bauer Ferenc - 2001

Dr. Bauer Ferenc életében meghatározó a tudás, a tudás utáni vágy, a megszerzett tudás hasznosítása, a nyíltság, az ember iránti szeretet az újszülött életéért folytatott állandó harc. Az ő munkásságát az együttműködés jellemzi legjobban. Tevékenységét évek óta áthatja a tudatosság, a tudományos gondolkodás. Együttműködik a világ legkiválóbb szakembereivel. Az anyanyelvén az alapismereteket Érsekújvárban szerezte meg. A Károly Egyetemi sikeres tanulmányai után Prágában 1975-ben vált orvossá. Két év kivételével, 1980-1982, mikor Líbiában volt, szülővárosában, az érsekújvári kórházban dolgozik. 1987-től osztályvezető orvosként, majd klinikai főorvosként. Osztálya a neurotológia területén elért sikerek után a Nagyszombati Egyetem klinikája lett, 2000-től pedig az orvos továbbképző intézet részeként is működik. Ha a tudás gyarapításáról van szó, akkor ő fáradhatatlan. Sok tanulmányt végzett Pozsonyban, Győrben, Szegeden, Salt Lake Cityben, Prágában, stb.

Dr. Bauer Ferenc társaival több nemzetközi programba kapcsolódott be. Neki köszönhető az is, hogy az érsekújvári újszülött klinikát rákapcsolták az USA-beli adatbázisra, ahol 500 világhírű központ értékelését végzik.

1998-tól az Újszülött Alapítvány ügyvezető igazgatója, 1990-től a Szlovákiai Gyermekorvosok Társaságának elnökségi tagja, 1999-től az Újszülött Gyógyászok Szekciójának elnöke.

Gazdagtapasztalatokra tett szert azokon a nemzetközi kongresszusokon, melyeken az utóbbi esztendőkben vett részt Glasgowban, Zágrábban, Amsterdamban, Mexikóban, Londonban.

Bauer Ferenc számára az intézet betegellátó minőségének javítás életcél. Több tucat tudományos munka szerzője, szervezője, résztvevője. Rendszeresen publikál elismert szakmai folyóiratokban.

méltatta: Keszeg István

Prof. Hulkó Gábor - 2002

A háború utáni generációhoz tartozik, 1974-ben született pedagógus családban, egy csallóközi faluban, Ógyallán. Az érettségit Dunaszerdahelyen magyar tannyelvű gimnáziumban végezte el, s utána felkerült a Szlovák Műszaki Egyetemre, mint hallgató. De mint hallgató, már szeretett volna tudománnyal foglalkozni, s ezért jelentkezett a Szlovák Tudományos Akadémia műszaki kibernetikai intézetébe, mint hallgató. A lineáris rendszerek identifikációja függvények segítségével című diplomamunkájának leadásával szerezte meg mérnöki diplomamunkáját. Ez után került sor egy igazán tudományos munkára, elkezdett foglalkozni a nem összpontosított, hanem épen ellenkezőleg, a kimenő és bemenő jelű megosztott paraméterű rendszerekkel. Ezek pl. a parciális differenciális egyenletek. Ebben a témakörben készítette el habilitációs munkáját, így gépészeti karon kutatási tudományos pedagógus lett. A Nagydoktori minősítő bizottságnak nyújtotta be a dizertációs munkáját az összpontosított bemenő jelek és megosztott kimenő jeles rendszerek irányítása és tervezése címmel. Két évvel ezután professzorrá nevezték, majd tanszékvezetővé is. Tagja a Szlovák Kibernetikai és Informatikai Társaság elnökségének, a Sellye János kollégium igazgatóságának, a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubjának. Két gyereke, Gábor, jogot tanul, Tamás, Dunaszerdahelyi magyar tannyelvű gimnáziumban tanul. A Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsának tagja, a Magyar Koalíció Pártjának önkormányzati képviselője, a Magyar Koalíció Pártjának Dunaszerdahelyi városi szervezetének elnöke, Dunaszerdahely tiszteletbeli alpolgármestere, a Dunaszerdahelyi járási elnökségének tagja.

méltatta: Prof. Frankovits Boldizsár

Liszka József - 2002

1956 ápr.-06-án született Köbölkúton. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd az Érsekújvári magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1975-ben. Ezt követően a Budapesti Eötvös Lóránt Tudományos Egyetem Bölcsésztudományi karán Néprajz Régészet szakon folytatta, ahol 1980-ban végzett. 1980-1991 az Érsekújvári Járási Múzeumban régészként dolgozott, közben néprajzi kutatói és szerzői munkát is folytatott. Az 1980-as években született meg Ágas bogas fa című néprajzi ismeretterjesztő munkája, ez máig 3 kiadást élt meg. Ez alatt az időszak alatt készült el a Szlovákiai Magyar Nemzetiség Néprajzi és Kulturisztikai Bibliográfiája 1986-ig, valamint doktori disszertációja a 2 világháború közötti szlovákiai magyar néprajzi kutatások történetből. Az Eötvös Lóránt Tudományi Egyetem tanszékén 1987-ben védte meg disszertációját, amely 1990-ben a Pozsonyi Madách Könyvtár gondozásában megjelenik. 1980-1989 az érsekújvári Csemadok járási bizottság alatt egy néprajzi szakcsoportot vezetett. Elsősorban az alsó Garam mentén végeztek kutatásokat, eredményeit a néprajzi közlések 4. kötetében, és az új mindenes gyűjtemény 7. kötetében tették közé. 1989 decemberében többedmagával létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot, amelynek 1997-ig utóbb már Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságként elnöke volt. A társaság keretében különféle terepkutatásokat, nemzeti társkutatásokat szerveztek. A társaság Hírharang című tájékoztató füzeteit szerkesztette és szerkeszti. 1991-től a Komáromi Dunamenti Múzeum országos hatáskörű magyar nemzetiségű osztályának volt a vezetője. Ennek keretén belül útjára bocsátotta és szerkesztette annak bibliográfia sorozatát, valamint Atta Múzeum évkönyvét. 1997-től a Fórum Társadalomtudományi Intézet Komáromi Technológiai Központjának az igazgatója. Továbbra is szerkeszti a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság és a Komáromi Technológiai központ közös kiadásában megjelenő Hírharangot, továbbá a lokális és regionális monográfiák című könyvsorozatokat. Tagja a Néprajzi Látóhatár, valamint a Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztő bizottságának. 1991-1998 a Magyar Néprajzi Társaság Etnográfia című folyóiratának főmunkatársa. 1995 Kutatói ösztöndíjat nyert, s 1996-ban a Müncheni német és összehasonlító tanszék vendégeként végezhetett kutatásokat a Pozsony környékéről kitelepített németek két világháború közötti életmódjáról magyar és szlovák kapcsolataikra vonatkozóan. 2001 tavaszán 3 napot t9ltött vendégkutatóként a Passói Egyetem Néprajzi tanszékén. Liszka József tudományos kutatásait elsősorban a szlovákiai kisalföld néprajzának felderítésére összpontosítja, de az Ipoly mentén, Gömörben és a túlvidéken élő etnikumok egymásra való hatását is vizsgálja. A népi teherhordás, az intelektikus kapcsolatok körében jelentetett meg tanulmányokat, könyveket, elsősorban magyar, részben pedig német és szlovák nyelven. Eddigi munkásságát a magyar néprajzi társaság 1988 Jankó János díjjal, 1994 a társaság külföldi tiszteletbeli tagjának való megválasztásával ismerte el.

Bibliográfiai tevékenységét a Somorjai Biblioteca Hungarica alapítvány értékelte. Ugyanebben az évben megkapta a Komáromi Polgármesteri díjat a városban szervezett néprajzi rendezvények és kiállítások értékeléseként, majd 1997-ben Fábry díjat kapott. 1999-ben Kossuth székhelyű Márai Sándor alapítvány eddigi munkásságának elismerése jeléül Nyitott Európa díjban részesítette. Liszka József, a magyar néprajzkutatás jeles néprajzkutatója, aki elsősorban a szlovákiai magyarok néprajzkutatásával foglalkozik európai színvonalon.

méltatta: Balázs György

Szőcs Ferencz - 2004

Szőcs Ferencz fizikus 1935-ben született Párkányban. Jelenleg is a Szlovák Tudományos Akadémia Polimér intézetének a tudományos főmunkatársa. 2002-ig a rádio-spektoszkóp részleg vezetője is volt. A kémiai fizikai tudomány doktora, amit 1986-ban szerzett. A tudomány kandidátusa 1967-ben lett. Ez a szűkebben vett szakterület elsősorban az anyagok, a makro-molekuláris vegyületeknek, a polimereknek a vizsgálata, mégpedig egy olyan spoktoszkópiai módszerrel, amely viszonylag fiatal. Elsősorban azokat a szerkezeteket lehet vizsgálni ezzel az elektrospin rezonanciával, amelyeket úgy nevezünk, hogy szakadt gyökök. Ezek hiányos molekulák. Szőcs Ferencz közel 100 önálló publikációt adott ki, ebből 80-at külföldön. Irak fővárosában, Bagdadban tanított egyetemen a 70-és évek végén, később pedig kutatóintézetben munkálkodott. Aktívan tevékenykedik a Csemadokban is. 2 évig parlamenti képviselő volt Prágában. Felesége gyógyszerkutató, az egyik lánya orvos, a másik menedzser.

méltatta: Laca Tihamér

Végh László – 2004

A Somorja közeli Sárosfán született. Somorján érettségizett, majd 1967-ben szociológiát és politológiát tanul. 1972-1980 a Kultúrakutató Intézet tudományos munkatársa. Elvégzett egy kultúrafelmérő kutatást a magyar nemzetiség körében, Szlovákiában. 1974-ben megjelent az Irodalmi Szemlében, majd 1976-ban egy önálló kötetben szlovák nyelven. Ez volt az egyedüli egzakt felmérés, amely a szlovákiai magyar kultúrát mérte fel, s az egyes elemeit tárta fel. Később közhivatali tisztséget vállalt az akkori Nemzeti Tanácsban. 1990-1992 a Szlovák Nemzeti tanács alelnökének kabinetfőnöke volt. 1992-1993 a Csemadok könyvtárának vezetője. 1993 a Csemadok főtitkára. 1995 a Biblioteca Hungarica könyvtár, levéltár és könyvtár gondozója, vezetője. Máig ott tevékenykedik. 1996 Egyesült a Fórum kisebbségkutató intézettel a Biblioteca Hungarica ő kezdte építeni ezt az intézetet. 2000-ben megjelentette 2 kötetben a munkatársaival együtt a könyvtár és levéltár bibliográfiáját. Ezáltal a könyvtár és levéltár kutathatóvá vált. Ez mérföldkőnek számít a magyar tudományosság körében. A könyvtár fő állománya: 1918 után megjelent Csehszlovákiában és Szlovákiában magyarul megjelent összes irat, ezenkívül kézi könyvtár, lexikonok, nemzetiségi irodalom, stb. Mára ez a könyvtár Végh László munkásságának köszönhetően is egy komoly tudományos könyvtárrá nőtte ki magát. Végh László írókról írt bibliográfiákat, tanulmányokat. Magyarországi kutatásokban is részt vett, ahol az olvasás szociológiájával foglalkoznak itt Szlovákiában.

méltatta: Varga Sándor