Bendzsel Miklós
A Magyar Szabadalmi Hivatal Jedlik Ányos-díja
A Jedlik Ányos-díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének kezdeményezése
alapján az ipari és kereskedelmi miniszter 1996-ban, a magyar szabadalmi
rendszer centenáriumi évében alapította a 16/1996. (III. 20.) IKM rendelet
alapján.
A szakmai díj a kimagaslóan sikeres feltalálói tevékenység, valamint a
kiemelkedő színvonalú és hatékonyságú iparjogvédelmi munkásság elismerését
szolgálja.
A kitüntetettek adományozást igazoló okiratot és plakettet kapnak. Ez utóbbi
bronzérem, amelynek előlapját Jedlik Ányos mellképe díszíti a „Jedlik Ányos-díj”
körirattal; hátlapja domború, kráterszerű képződményt ábrázol, kipattanó – az
alkotó gondolatot, a találmányt szimbolizáló – szikrákkal, valamint a „Magyar
Szabadalmi Hivatal 1896-1996” felirattal. Az érem peremén a kitüntetett neve és
az érmet alkotó Asszonyi Tamás, Munkácsy-díjas, érdemes művész monogramja
olvasható.
A Jedlik Ányos-díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke adományozza évente
egyszeri alkalommal. Az átadási ünnepségre az alapítás évében először 1996.
március 21-én a Magyar Állami Operaházban, a Magyar Szabadalmi Hivatal
centenáriumi díszünnepsége alkalmával került sor.
Jedlik Ányos emlékezete
Jedlik Ányosról, az ő csendes mederben lefolyt, majdnem százéves életéről és a
magyar tudományosság szolgálatában kifejtett munkásságáról, az ő fényes
tulajdonságairól és gyengéiről fogok itt megemlékezni, nem magasztaló, de
meggyőződésem szerint igazságos szavakban, hogy kegyeletes tiszteletünknek
iránta kifejezést adjunk, és hogy az ő életének példájából mi is okulást
merítsünk.
Egy rendtársa életének utolsó éveiben azt kérdezte tőle: „miért választotta
tanulmánya tárgyául éppen a fizikát, miért nem például a teológiát, mely a
legmagasztosabb dolgokkal foglalkozik?” Erre ő így felelt: „Látja, minden
tudományágban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és
egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is.” (…)
Jedlik élete folyamában is volt idő, melyben a nemzet sorsa iránti aggodalom
minden más gondolatot, a hazafi kötelessége mind más munkásságot háttérbe
szorított. Akkor volt az, amikor 1848. március 15-én, mint a pesti egyetem
bölcsészeti karának dékánja, ezeket írta be a kar naplójába: „Mindenki érzi,
hogy ily mozgalmak között valamint az egyetemi tanárok, úgy egyetemi ifjúság
közönyös állapotban nem maradhat”, és más helyen: „Azon fontos és Magyarország
történetében időszakot alkotó események tekintetéből, melyek e folyó hó 15-ik és
következő napjaiban fejlődtek ki, ezen napló is ennek utána magyar nyelven
vezettetik”. Később a tudós tanár és szerzetes beállott nemzetőrnek; és még
később, az elnyomatás idejében, amikor azt nem jó szemmel nézték, módost talált
rá, hogy a magyar fiúkat magyarul tanítsa. A veszély múltán azonban visszatért –
saját szavai szerint – megint a „közönyös állapotba”, s újra napról napra
rendesen és odaadással végezte a maga dolgát. (…)
Két nagy felfedezésről akarok említést tenni: az elektromágneses motorról és az
elektromos dinamógépről, mely Jedlik magányos dolgozószobájában látott
napvilágot, de sajnos, ott rejtve is maradt. Sem ő maga, sem azok, akik nehezen
hozzáférhető műhelyébe bepillanthattak, nem ismerték fel idejekorán e
fölfedezések jelentőségét, s az őt gyönyörködtető experimentum csak olyan kezdet
maradt, amelynek nem került folytatása. Mások később találták meg ugyanezen
fölfedezések magját, de termékeny talajba tudták elvetni, hol nagyra nőtt, s
ültetőinek babérkoszorút hajtott. (…)
Ötvenhárom éven át tanította ő a fizikát, előbb a bencés rend győri líceumában,
utóbb a pozsonyi akadémián, s végre 1840-től 1878-ig a pesti egyetemen. Előadása
a kutató tudós előadása volt, ki hallgatóihoz úgy beszél, mint tudóstársakhoz,
ki előtt nem rejt el titkot, hanem feltárja leplezetlenül a maga
gondolatmenetét. 1878-ban tanártársainak, régi tanítványainak tiszteletéről és
szeretetétől kísérve, királyi kitüntetéssel vonult nyugalomba. Visszatért a
győri házba, honnét majdnem egy fél évszázaddal előbb indult el, hogy tanítói
tisztét a zárda falain kívül is teljesítse. (…)
Közöttünk már csak emléke él tovább, nem mint szellemóriásé, akit csak bámulni
tudnánk, hanem mint úttörő munkásé, akit követhetünk.
Használja fel mindegyikünk azt az időt, melyet neki a Mindenható e földi
ületútjára kimért,
a maga elvállalt feladatának teljesítésére olyan kitartással és olyan
takarékosan, mint ahogy felhasználta Jedlik azt a közel száz évet, amely Isten
különös kegyelméből neki jutott.
Őrizzük meg az ő emlékezetét!
A Jedlik Ányos-díj kitüntetettjei
1996
Dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal ügyvezető elnökhelyettese
Dr. Ficsor Mihály, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője
Rubik Ernő feltaláló, egyetemi tanár, a Magyar Mérnökakadémia elnöke
Sulyok Béla feltaláló, a Magyar Feltalálók Egyesülete titkára
Dr. Szentpéteri Ádám, az S.B.G. & K. Nemzetközi Szabadalmi és Ügyvédi iroda alapító tagja
1997
Dr. Hermecz István, a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. Kémiai Kutatási Osztályának vezetője, c. egyetemi tanár
Dr. Lontai Endre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára, a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület elnöke
Dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal volt elnöke, a Magyar Védjegy Egyesület elnöke
Szabó Zoltán, szabadalmi ügyvivő, a Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy Iroda tagja
Dr. Tajnafői József, egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Szerszámgépek Tanszékének volt vezetője, korábbi tudományos rektor-helyettes
Honoris Causa Jedlik Ányos-díjat kaptak
Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Dr. Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát
1998
Dr. Andrási Ferenc, a Gyógyszerkutató Intézet Farmakológiai Osztály vezetője
Dr. Bedő Zoltán, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója, a mezőgazdasági tudomány doktora
Dr. Gémes István, a Nitroil Vegyipari Termelő-Fejlesztő Rt. elnök-vezérigazgatója
Dr. Palágyi Tivadar, szabadalmi ügyvivő, a Danubia Szabadalmi és Védjegyiroda Kft. tagja, az AIPPI Magyar Csoportjának elnöke
Dr. Richter Péter, a Budapesti Műszaki Egyetem Atomfizikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a műszaki tudomány doktora
1999
Dr. Gödölle István, villamosmérnök, szabadalmi ügyvivő, a Szabadalmi Ügyvivő Kamara elnöke
Greguss Pál, feltaláló biofizikus, vegyész, az alkalmazott biofizika professzora
Marosi György, villamosmérnök, szabadalmi ügyvivő, a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület főtitkára
Podmaniczky András, feltaláló fizikus, vállalkozó, a MTESZ OPAKFI Szakosztályának elnöke
Tőke László, feltaláló vegyészmérnök, akadémikus, a BME egyetemi tanára
2000
Dr. Ambrus Gábor, gyógyszerkutató feltaláló, a Gyógyszerkutató Intézet Kft. Biotechnológiai igazgatóhelyettese
Dr. Beke György, vegyészmérnök feltaláló, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem címzetes egyetemi tanára
Dr. Csanda Ferenc, okleveles mérnök, építési szakmérnök feltaláló, a Supernodig Kft. ügyvezető igazgatója
Dr. Mándi Attila, vegyészmérnök, szabadalmi ügyvivő, az EGIS Gyógyszergyár Rt. Iparjogvédelmi Önálló Osztályának vezetője
Ozvald István, vegyészmérnök, a Magyar Szabadalmi Hivatal Gyógyszeripari Osztályának elbírálója
Honoris Causa Jedlik Ányos-díjat kaptak
Herczeg János, az Élet és Tudomány főszerkesztője
Dr. Isépy Tamás, országgyűlési képviselő
Király Árpád, gépészmérnök, a Jedlik Ányos Társaság főtitkára
2001
Dudits Dénes, agrármérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, címzetes egyetemi tanár az MTA Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója
Finta László, iparművész, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár ny. formatervezője
Dr. Markó József, gépészmérnök, szabadalmi ügyvivő, az UNION Magyar Csoportjának elnöke
Dr. Mojzes Imre, feltaláló, villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora, egyetemi tanár
Dr. Somfai Éva, vegyész, szabadalmi ügyvivő