Antal Ildikó

A Magyar Elektrotechnikai Múzeum Jedlik-terme

A Magyar Elektrotechnika Múzeum a technikatörténeti jelentőségű tárgyi emlékek gyűjtésén kívül feladatának tekinti az elektrotechnika történetének, valamint az elektrotechnikai ipar és gyártmányainak bemutatását, különös hangsúlyt fektetve mindezek magyar vonatkozásaira.
Mint tudjuk az elektrotechnika fejlesztésében a magyar mérnököknek, tudósoknak, fizikusoknak elévülhetetlen érdemei vannak. Az egykori kapcsolótermekből kialakított helyiségek ezért olyan jeles magyar személyek nevét viselik, akik tudományos és műszaki tevékenységükkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar villamos ipar a világ élvonalába kerüljön.

A múzeum épületének – mely eredetileg egy 30/10 kV-os transzformátorállomás volt – első emeletén az egykori vezénylőteremben lett kialakítva az a terem, mely az első magyar elektrotechnikusnak, a pesti tudományegyetem fizika professzorának Jedlik Ányosnak állít emléket.

A terem elsődleges funkciója Jedlik Ányos munkásságának bemutatása. Tablón követhető nyomon életútjának egy-egy állomása. Külön érdekesség a gondosan összeállított Jedlik-családfa. A 70x60 cm nagyságú olajfestményről készült fényképen Jedlik Ányos az Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztályú kitüntetését viseli, melyet 1879-ben nyert el. A rendjel egy eredeti példánya külön megtekinthető a terem tárlójában.

A kiállítási anyag között szerepel számos, Jedlik életét ismertető könyv, egy az általa írt eredeti „Súlyos testek természettana” című szakkönyve 1850-ből, őt ábrázoló képeslevelezőlapok, bélyegek.

A múzeum állandó kiállításán Jedlik néhány kísérleti eszközének hiteles, működőképes másolata látható, melyet a látogatók maguk is működtethetnek, kipróbálhatnak. Egyik érdekesség a feszültségsokszorozó kondenzátortelepének, a villamfeszítőnek hiteles másolata, mellyel nagyfeszültségű szikrakisüléseket lehet létrehozni. A telep lényege a négy darab, nagy fajlagos energiasűrűségű kondenzátor. Jedlik ezt csöves villamszedőnek nevezte el, mivel egy ilyen kondenzátort több darab, ónfóliával bevont üvegcső alkot. A kondenzátorokat párhuzamosan kapcsolva lehet feltölteni, majd sorbakapcsolva őket kisüléskor a kisütőgömbök között 35 cm-es szikraköz is elérhető. A villamfeszítő feltöltésére egy nyolc tárcsás, Wimshurst-rendszerű influenciagéppel történik. A berendezés az 1873-as Bécsi Világkiállításon nagy feltűnést keltett, s a bizottság Siemens javaslatára az ún. Fortschritts Medaille (Haladásért Érem)-mel jutalmazta. A berendezést a korábbi angol szaklap az Engineering is ismertette.

A világon – 1828-ban – elsőként Jedlik Ányos készített folyamatos forgómozgást végző kommutátoros villanymotort. Ezt forgonynak nevezte el, utalva egyben a folyamatos forgómozgásra. A berendezést az egyenáramú villanymotor ősének tekintjük. Tekercselt álló- és forgórésszel, valamint irányváltó kommutátorral van ellátva. Az egyik tekercs rögzített (állórész), ennek belsejében van a másik tekercs, amely tengely körül forog (forgórész). A forgórészt Jedlik higanyos áramváltóval látta el, ami félfordulatosként megfordította az áram irányát. Galvánelemmel táplálva a készüléket a folyórész az elektrodinamikus erő hatására folyamatos forgó mozgást végez.

Jedlik számos kísérletéhez villanymotort használt. Meglátva a gyakorlatban való alkalmazásának lehetőségét, 1855-ben villamos motorkocsi készítésével kísérletezett. A mozdony modell még ma is üzemképes, azonban megfelelő áramforrás hiányában ipari felhasználására nem került sor.

Az 1850-es években az egyre növekvő villamosenergia-igényt akár több száz patkómágnesből álló mágnes-elektromos gépek biztosították, azonban az ilyen berendezések tömege akár a 3 tonnát is elérte. A mechanikai energiának villamos energiává való átalakításának gondolata Jedlik figyelmét is felkeltette. A megoldást unipoláris generátor szerkesztésében látta. Kísérleteihez elektromágnest használt, azonban ennek táplálásához galvánelemre volt szükség. Ezt kiküszöbölve jutott el a dinamó-elv felismeréséhez, miszerint nincs szükség sem állandó mágnesre, sem külső áramforrásra, mivel elektromágnest használva, annak táplálása a gép által fejlesztett árammal biztosítható. Felismerésének eredménye az általa 1858-ban készített dinamó. Elvét 1861-ben írta le, felfedezését azonban nem publikálta. Így a dinamó feltalálójának Werner Siemes-t tekintjük, aki Jedlik után öt évvel 1866-ban szintén eljutott az elv felismeréséhez, és működőképes gépet is készített.

A terem funkcióját tekintve nemcsak kiállító teremként szolgál, hanem modern berendezése és technikai felszereltsége révén kisebb rendezvények helyszínéül is alkalmas. Itt rendezi meg a JÁT és MEE Technikatörténeti Bizottsága, valamint a MEE múzeumi csoportja rendszeres összejöveteleit.

Diákok részére tartott ún. rendhagyó fizikaórák révén e kiállítási helyiség egyben az oktatást és az ismeretterjesztést is szolgálja. A múzeum ezzel is emléket állít Jedlik Ányosnak, aki 53 éven át tanított, előbb középiskolai, majd egyetemi tanárként. A látogatók itt nézhetik meg a Jedlik Ányosról készült kb. 15 perces dokumentumfilmet is.

A már említett Jedlik-féle modelleken és még számos más berendezésen a látogatók maguk is kísérletezhetnek. E demonstrációs eszközökkel nagyon jól szemléltethetőek a fizika alapelvei: Nicola Tesla villamos „Kolumbusz tojása” jól érzékelteti a rövidre zárt aszinkron motor működésének elvét, az 1890-es években gyártott kézi hajtású dinamóval áramot lehet fejleszteni.

A tárlókban különböző laborműszerek láthatóak, mint: galvanométerek, Ampermérők, voltmérők, teljesítménymérők.

A Jedlik-teremben tekinthetők meg a látogatók a múzeum aktuális időszaki kiállításait is. Emlékezetes volt Jedlik Ányos születésének 200. évfordulóján rendezett kiállítás, melyen Jedlik eredeti feljegyzései, rajzai, általa készített berendezések kerültek bemutatásra, mint a: villamdelejes forgony, unipoláris forgony, rezgésrajzoló gép, a győri dinamójának álló és forgó része, unipoláris generátor.

Biztos, hogy a látogatók a múzeum megtekintése után tanulságos és kellemes élményekkel távoznak, amit bizonyít a Jedlik-teremben elhelyezett emlékkönyvbe írt sok-sok kedves bejegyzés.

A Múzeumról részletesen:
A Magyar Elektrotechnikai Múzeum honlapja