Éder Zoltán

Tallózás Jedlik Ányos műszavai között[1]

 

I.

 

Jedlik Ányosnak a magyar természettudományi műnyelv fejlesztésében kifejtett tevékenységéről, feltehetően és legfeljebb, az él a köztudatban, amit ebben a vonatkozásban újabb kori lexikonjaink adnak elő. Közülük a ’Magyar életrajzi lexikon’[2] ezt állítja:

„Részt vett az első s mintegy 20000 műszót tartalmazó Német–magyar tudományos műszótár (Pest, 1858.) szerkesztésében. Fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk tekintélyes része tőle ered, ill. az ő nyomán terjedt el.” (Látni fogjuk, hogy a matematikai szót mechanikaira kell helyesbíteni.)

A ’Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon A-tól Z-ig’[3] mértéktartóbban nyilatkozik:

„Nem hagyható figyelmen kívül Jedlik Ányosnak a magyar tudományos műnyelv fejlesztésével kapcsolatos tevékenysége. Számos olyan szakkifejezést alkotott meg, amely ma is eleme a magyar nyelv szókincsének”, és Jedlik Ányos művei közt tünteti fel (társszerzőkkel) a ’Német–magyar tudományos műszótár’-t. Az idézett megállapítások minden bizonnyal Ferenczy Viktor művére mennek vissza, amelynek ’Tudományos nyelvünk terjesztése, gazdagítása’ című fejezete az egyetlen tanulmány, amely Jedlik Ányos ilyen irányú munkálkodásával foglalkozik.

Ferenczy tanulmánya kitűnő. Meglepetést jelentett számomra, hogy a szerző, fizikus létére, mennyire otthonosan mozog a szótörténeti kutatásokban. Ugyanis nemcsak a ’Műszótárt’ megelőző természettudományi munkákat tartja számon, köztük Bugát Pál, Schirkhuber Móricz, Tarczay Lajos nyelvújítási kezdeményeit; továbbá a ’Műszótár’ mellett nemcsak Jedlik nyomtatott és kéziratos munkáinak adatait használja fel; hanem bevonja elemzéseibe az akkori nyelvészeti szakirodalom két alapvető lexikográfiai művét, Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond ’Magyar nyelvtörténeti szótár’-át (1891–1893), valamint Szily Kálmán ’A magyar nyelvújítás szótárá’-t (1902, 1908); s mindezen források adalékait nyelvészeti szakszerűséggel mérlegelve és értékesítve vonja le következtetéseit. (Érdemes lenne utánanézni, hogy a filológiai tájékozódásban nem segítette-e őt nyelvész rendtársa, Sámson Edgár, aki 1933-tól a magyar történeti nyelvészet tanára volt a Pannonhalmi Főiskolán.)

A Ferenczy úttörő tanulmánya óta eltelt hat évtized során azonban a magyar szótörténeti kutatások jelentősen fejlődtek. Elég a ’Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára’ (1967–1976), valamint az ’Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen’ (1993–1994) nagyszabású tudományos szintéziseire utalnom. Mindenképp indokolt tehát, hogy mai ismereteink alapján megvizsgáljuk a Műszótár Jedlik Ányosnak tulajdonított vagy tulajdonítható szóanyagát.

 

II.

 

Mindenekelőtt magának a ’Műszótár’-nak keletkezését és jellegét kell, ha rövidre fogva is, ismertetnem. A kötet címlapján ez áll:

’Német–Magyar Tudományos Műszótár a csász. kir. gymnásiumok és reáliskolák számára. A Cs. Kir. Cultus és Közoktatási Ministeriumtól e végre kinevezett bizottmány által. Deutsch–ungrische wissenschaftliche Terminologie. Pest, 1858. Kiadja Heckenast Gusztáv.’

Főszerkesztője, a munkálatok irányítója és hitelesítője Toldy Ferenc volt, aki az „Előszó”-ban vázolja a szótár összeállításának történetét, az alábbiak szerint.

A minisztérium bizottságot állított össze, amelynek tagjai Toldy vezetésével Jedlik Ányos és Szvorényi József voltak. A bizottság az egyes tudományszakok további jeles képviselőivel egészült ki. Ennek alapján osztották fel a tagok közt az egyes tudományszakok műnyelvének kidolgozását. A fizika, a kémia és a mechanika szócikkeit Jedlik Ányos dolgozta ki. A munkálatok alapjául a Prágában 1853-ban kiadott német–cseh műszótár szolgált, ennek címszavait osztották ki a tagok között a magyar értelmezés kidolgozására. Az addig használt vagy ajánlott műszók tekintetbe vételével készített szócikkeket a humaniorák és reáliák szerint alakított két albizottságban megvitatták, és „szótöbbséggel, de legtöbbnyire köz egyetértéssel” véglegesítették.

A ’Műszótár’ tehát kétszeresen kollektív munka eredménye. Egyrészt társszerzők dolgozták ki tudományszakok szerint az egyes szócikkeket, másrészt az albizottságok tagjai közösen döntöttek a végleges változatokról. A ’Műszótár’ ugyan nem jelzi a műszavak szerzőit, de az egyes szavakhoz rövidítéssel oda van jegyezve, hogy melyik tudományszakból való, tehát ki volt, legalábbis, a szó előterjesztője. Ferenczy a szótárban 3666 olyan műszót számolt össze, amely mellé phys., chem., mech. van feltüntetve, vagyis amelyek Jedlik szakcsoportjába tartoztak. Ám ennél még többet mond számunkra Jedliknek – ugyancsak Ferenczy által idézett – kéziratos füzetkéje, amely ’Kidolgozott műszavak száma’ címmel felvilágosít arról, hány szóról adott Jedlik véleményt; e szerint: „Phys. 1112. Chem. 245. Mixtum – vegyes – 657.” Vagyis elsősorban a fizikai műszavak azok, amelyeknek legnagyobb része Jedlik géniuszát viseli magán, kisebb részben pedig a vegyes kategóriába tartozó mechanikai terminusok. A kémia műszavai, amelyek a legszélsőségesebb purizmus gyűjtelékét képezik, aligha lehetnek Jedlik leleményei.

A ’Műszótár’ helyét a magyar nyelvtudomány s ezen belül a nyelvújítás történetében Tolnai Vilmos jelölte ki:

„A korlátlan purizmus utolsó, jelentékeny tünete a Német–Magyar Tudományos Műszótár 1858, melynek főmunkatársa és voltaképpeni szerkesztője Toldy Ferenc (segítője Greguss Ágost) volt. Az előszóban védi a purizmust mint helyes és szükséges elvet a tudományos életben is. Célja lehetőleg teljes tudományos magyar műnyelvet adni. A szótár maga, ha nem éri is el Bugát elméleti merészségét, részleteiben és egészében is a legszélsőségesebb neológia. A kor hangulatából ez nagyon is magyarázható; az önkényuralom idején a nemzeti léleknek nem volt más menedéke, mint az irodalom és a tudomány, mely magyar nyelven szólt. Ezt erősíteni, körülbástyázni még erőszakos eszközökkel is, tudatos és tudattalan célja volt minden írónak és tudósnak. (…) Mint III. József idején Dugonicsnak, most is be kellett bizonyítania a magyar tudósnak, hogy a magyar lélek s a magyar nyelv hajlandó is, alkalmas is a legelvontabb tudományos művelésére.”[4]

 

III.

 

Az eddig elmondottakból következik: meglehetősen bonyolult feladat megállapítani, hogy a ’Műszótár’-ban mely szavak származnak Jedliktől. Ferenczy természetesen mégis megkísérelte kideríteni: 34 olyan szót – kisebb részben szócsoportot – vizsgált meg, amelyekről úgy gondolta, hogy valamiképpen Jedlik nevéhez fűződnek. Szójegyzékéből az alábbiakban főként azokat a fizikai műszavakat veszem szemügyre, amelyek ma is szókincsünk élő tagjai.

Áram (Strom) A NyÚSz szerint: „Jedlik vagy Sztoczek 1858.” – Átvette a TESz – Ferenczy rámutat arra, hogy mind Jedlik, mind Sztoczek értekezéseikben villanyfolyamnak nevezik az áramot, Sztoczek 1857-ben is kizárólagosan ezt a szót használja. Ezért Ferenczy úgy gondolja, hogy a műszó a bizottsági üléseken alakult ki, s mindezek alapján erre a nem egészen logikus következtetésre jut: „Az áram szót Sztoczek terjesztette el, de szerzőségét még homály borítja.” – Ezúttal a NyÚSz vagylagos állítását kell megkérdőjeleznünk, mert Szily semmivel sem támasztja alá Sztoczek esetleges szerzőségét. A szócikkben a két műszót Jedlik párhuzamosan szerepelteti, az áramot a folyam szinonímájaként használja:

„Strom (…) phys. folyam, áram; elektrischer Str., villanyfolyam, villanyáram; galvanischer Str., galvánfolyam, galvánáram; thermoelektrischer Str., hévvillanyfolyam, hévvillanyáram; primmar oder Haupt- Str., indító, fő, elsőrendű v. mellék-, másodrendű, másod- v. utó-folyam, -áram.”

Bátran állíthatjuk tehát, hogy fizikájának egyik kulcsszava neki tulajdonítható.

Dugattyú (Kolben a.) A NyÚSz szerint: „Jedlik 1850.”, vagyis a ’Természettan elemei’ című művében, amelyből Ferenczy idéz is. Ám a TESz újabb adata 1843-ból, Vajda Pétertől való.

Ejternyő, szállernyő (Fallschirm a.) A Szállernyő előfordul a ’Természettan’-ban, s ennek alapján Ferenczy Jedliknek tulajdonítja.; de a szó megvan már a TZs-ben (1835) és Fogarasinál (1836). Abban viszont igaza lehet Ferenczynek, hogy az ejternyő Jedliktől származik.

Eredő) (Resultante, Resultirende Kraft a.) A ’Természettan’-ban is használja, tehát tőle való.

Hátrány (Vortheil a. opp. Nachtheil, Abbruch A NyÚSz szerint: „Noha Jedlik Természettanában (1850) találom először, nem hiszem, hogy tőle eredne.” – TESz: 1850. – Ferenczy Jedlik korábbi kéziratos munkáiból is idézi a szót, s megjegyzi: „Szily talán azért tamáskodott, mert nem gondolta, hogy Jedlik a közéleti kifejezésekre is keresett szavakat.” A szó tehát Jedlik alkotása.

Huzal (A ’Műszótár’-ban a Drath nem címszó.) A NyÚSz szerint: Jedlik 1850. A TESz azonban 1847-ből Irinyi Jánostól adatolja.

Lejtmérés, lejtmérő (Libelle, ill. Wasserwage a.) Ferenczy a Természettanból idézi mindkettőt, tehát Jedlik a szerzőjük.

Megfigyelni (Beobachten) A NyÚSz szerint: Jedlik vagy Sztoczek 1858. Sztoczek szerzőségét kizárhatjuk,[5] a szót ezért Jedliknek tulajdoníthatjuk.

Merőleges (Prependiculär a. math. műszó). Ferenczy Jedlik alkotásának minősítette, mert elkerülte figyelmét a NyÚSz második részének adata, amely 1834-ből Győry Sándortól idézi az első előfordulást.

Nyomaték (Moment a. Moment der Kräfte) A NyÚSz-ban már 1863-tól számos adat van rá, az azonban lehetséges, hogy „Jedlik révén került a természettudomány nyelvébe”.

Tolattyú (Schubventil) Ferenczy a ’Természettan’-ból és Jedlik 1844 előtti kézirataiból adatolja, s a NyÚSz is az ő alkotásának tartja a műszót.

Vetület (Projection, de math., astr., graph. szónak minősítve) Kétségtelen Jedlik alkotása, a NyÚSz 1850-ből tőle adatolja.

Zönge (Ton a. in der Akustik) A NyÚSz szerint is: Jedlik 1850. Ferenczy hozzáteszi, hogy Jedlik az ún. zenei hangot nevezte zöngének.

Ferenczy Viktor szójegyzékének áttekintése során tehát arra az eredményre jutottunk, hogy a ’Műszótár’-nak általa megvizsgált szavai közül a következők: áram, ejternyő, eredő, hátrány, lejtmérés, lejtmérő, megfigyelni, tolattyú, vetület, zönge mai ismereteink szerint is Jedlik Ányos alkotásai.

 

IV.

 

Amit előadásom címében tallózásnak neveztem, annak második része most következik. Magam is átnéztem ugyanis a ’Műszótár’ anyagát, elsősorban olyan fizikai műszókra fordítva figyelmet, amelyekről gyanítottam Jedlik szerzőségét, s közülük azokat választottam ki, amelyek nyelvünkben máig megmaradtak. Ennek során olyan összetett szavak kerültek elém, amelyeket sem a NyÚSz, sem a TESz, sem Ferenczy nem tartott számon. Ellenpróbaként ezeknek a szavaknak esetleges előfordulását a 19. század első felében kiadott fontosabb kétnyelvű szótárakban ellenőriztem.[6] A rostán az alábbi szóösszetételek maradtak fenn, vagyis azok, amelyek a felsorolt szótárakban sem fordulnak elő, tehát nagy valószínűséggel Jedliknek tulajdoníthatók:

dörzsvillanyosság (Reibunselektricität) – ma dörzsvillamosság; fénytöréstan (Dioptrik); hangszekrény (Resonanzboden); hullámhossz (Wellenlänge); hullámvölgy (Wellenthal); kiloliter (Kilolitre); kilométer (Kilometre); léggömb (Luftballon); légnyomás (Luftdruck); műanyag (Kunstkörper); szögsebesség (Winkelgeschwindigkeit).

Végezetül még egy apróság. Ferenczy említi, hogy Jedlik a köznyelvi szavakat is gyűjtötte. Azok köréből való az alábbi szócikk egyik eleme: „Nachsommer, phys. in der Meteorologie, utónyár, vulg. vénasszonyok nyara.” A ’Műszótár’-t megelőző szótárakban így fest a Nachsommer magyar értelmezése: Márton 1810: nyár utólja; Márton 1823: másodnyár; TZs. 1835: Mihály’ v. asszonyok nyara, utónyár; Fogarasi 1836: sz. Mihály' nyara, utónyár; Ballagi 1847: Mihály’ v. asszonyok’ nyara, utónyár.

Honnan való tehát a vénasszonyok nyara? A népnyelvből, ahonnan Arany János emelte át az irodalomba. A ’Toldi estéjé’-ben ugyanis Toldi Bencének mondja:[7]

 

„Ne busulj, ne őszülj, kenyeres czimbora:

Hátra még nekünk a vénasszonyok nyara.”

 

A ’Toldi estéje’ 1854-ben jelent meg, biztosra vehetjük, hogy Jedlik olvasta a művet, s valószínűen ennek nyomán szótározta a kifejezést.

Jedlik Ányos – erről is Ferenczy tájékoztat bennünket – gróf Teleki Józsefnek, az Akadémia elnökének körleveléből mintegy intőszózatul ezt idézte ’Természettan’-ának egyik, nyomtatásban meg nem jelent előszavában:

„A birodalmi kormány 5-dik §-a szerint minden néptörzsöknek megsérthetetlen joga van védeni s ápolni nemzetiségét és nyelvét … Minél szorgalmasban járulandnak önök irodalmi munkásságuk által e czél létesítéséhez, annál inkább fogják a magyar faj kimíveltetését elősegíteni, és ezzel az emberi boldogság öszvegét nevelni. E czélt kormány és nemzet egyformán óhajtják és követelik…”

Úgy vélem, ez az óhajtás és ez a követelés ma sem vesztette el időszerűségét.

 

 



[1] A fejezet forrása: Előadásként hangzott el Jedlik Ányos születésének 200. évfordulója alkalmából a budapesti Jedlik Ányos Gimnáziumban a Jedlik Társasággal közösen rendezett emlékülésen 2000. január 15-én.

A szerző által felhasznált irodalom:

Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos István élete és alkotásai. 1800–1895. I–IV. köt. Győr, 1936–1939. 115 p., 1 t., 173 p., 4 t., 243 p., 8 t., 163 p., 4 t.

Rövidítések feloldása:

Ballagi 1847, 1848 = Bloch Móricz [Ballagi Mór]: Uj kimerítő magyar–német és német–magyar zsebszótár, minden rangúk használatára. A legújabb helyesírás szerint minden elfogadott új magyar szavakkal bővítve. 1–2 köt. Pest, 1844. 1. köt.: Német–magyar rész. 356 p., 2. köt.: Magyar–német rész. 312 p. (2. jav. kiad.: 1–2 köt. Pest, 1847–48. 1. köt.: Német–magyar rész. Pest, 1847. 430 p., 2. köt.: Magyar–német rész. Pest, 1848. 336 p.)

Fogarasi János 1836 = Fogarasi János: Magyar és német zsebszótár. Legújabb helyesirás szerint, s az ujonnan alakított vagy fölélesztett szókkal bővítve öszveirta – –. 1–2. köt. Pest, 1836–38.

1. vagy magyar–német rész. Pest, 1838. XVIII p., 1 lev., 365, 1 p.

2. vagy német–magyar rész. Pest, 1836. 4 lev., 584 p.

Márton 1810, 1811 = Márton Jósef. Magyar–német és német–magyar lexicon, vagy is szókönyv. Második rész. 2 darab. Ezen II-dik rész végén találtatnak a magyar- és erdélyországi városok, mezővárosok, és helységek nevei németül és magyarúl, az 1-ső rész végén találtatnak ugyan ezek magyarúl és németül. 2. megjobbított és megbövített kiadás. 1–2. köt. Bétsben, 1810–11.

1. Magyar–német rész. Bécs, 1811. XVI, 876 p.

2. Német–magyar rész. Bécs, 1810. 1334 p.

Márton 1823 = Márton József: Német–magyar–deák lexicon. A mai legjobb szókönyvek, különösen Kraft német–deák lexicona szerént, készítette – –. Második része a trilingue lexiconnak. 1–2. köt. Bétsben, 1823. XVI, 974, 1016 p.

NyÚSz = Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára. A kedveltebb képzők és képzésmódok jegyzékével. Bp., 1902. XV, 404 p.; II. rész. [Mind a 2 részre terjedő szómutatóval.] Bp., 1908. XII, 405–662 p.

TESz = A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára. Főszerk.: Benkő Loránd. I–III. köt. + Mutató. Bp., 1967–1984.

TZs 1835, 1838 = Magyar és német zsebszótár. Közre bocsátá a magyar tudós társaság. Első vagy magyar–német rész. Budán, 1838. VIII, 790 p., 1 lev. (2. kiad. Budán, 1843. VIII, 844 p., 1 lev.) Második, vagy német–magyar rész. Budán, 1835. 2 lev., IV, 846 p., 1 lev. Szerkesztették Vörösmarty és Toldy.

[2] Bp., 1967.

[3] Bp., 1992.

[4] A nyelvújítás. A nyelvújítás elmélete és története. Bp., 1929. pp. 176–177. (A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve II/12.)

[5] V. ö. az áram alatt mondottakat

[6] A szótárak a következők: Márton 1810, 1811, 1823; TZs. 1835, 1838; Fogarasi 1836; Ballagi 1847, 1848.

[7] Az V. ének 5. versszakában