Priskin Magdolna

Szobor a templomkertben

(Jedlik Ányos emlékére)

A csönd s a hulló falevelek

Ellepik a templomkertet.

A terebélyes hárs árnyékában

Magányos szobor áll:

Jedlik Ányos István,

A szobor felirata

Megdöbbentően való:

„Az igazak örökké élnek.”

Hatalmas tudást birtokolva

Is szerények.

„Ő” – egy a nagyok közül,

Ki a fenséges pillanatban

Talán fel sem mérte,

Találmányainak

Mily hatalmas az értéke.

A világ legtermészetesebb

Dolgának tartotta,

Hogy csodát alkotott:

Dinamót, szikvizet,

Optikai rácsokat.

Míg a világ

Gőzmozdonyról álmodott

Jedlik villanymozdonyt alkotott.

Agyából kipattanó találmányait

Csodálatos szertára őrizte,

Kora a hatalmas kincset

Fel sem mérte.

A magányos szerzetest

Nem vette körül hírnév és dicsőség,

Egyetlen ékessége volt

A bölcsesség.

Meghajtom magamat előtted

Nagy tudós,

Csodálatos földim,

Üstökösként rohantál végig

A 19. század egén

Tetted híressé népedet, Szülőföldedet,

Mely fiaként Istenítve

Őrzi emlékedet.