A Magyar Tudományos Akadémia

Akadémiai Nagyjutalma

1831–1858

A Magyar Tudós Társaság az Akadémia jutalmazási rendszerének kidolgozására 1831. február 14–24. öttagú bizottságot hozott létre.

Tagjai: Jankovics Miklós, Balásházy János, Bitnicz Lajos, Guzmics Izidor OSB és Horváth József voltak.

A bizottság indítványát az Akadémia nagygyűlése elfogadta és „Nagyjutalom”-ként 1832-től kezdődően több mint egy évszázadon át ez a jutalom jelentette az Akadémia legnagyobb elismerését.

Az Alapszabály értelmében a megjelent műveket bírálatra bocsátotta. A bíráló bizottságba akadémikusokat kértek fel.

1836-tól gróf Széchenyi István javaslatára a nagyjutalmi díjat – 200 aranyat – külön erre a célra csináltatott serlegben adták át. A pályanyertesek 1837–1847 között kapták csak az arany jutalmat, mert az Akadémia pénzügyi helyzete ezután ezt nem tette lehetővé. Ettől kezdve a gesztusnak a fenntartására a díjnyertesek nagyjutalmi érmet kaptak az Akadémiától.

Az Akadémiai Nagyjutalom az 1847. évi tevékenység mérlegelése után 1848-ban került utoljára kiadásra.

Jedlik Ányos a „Súlyos testek természettana” c. munkájáért –, amely 1850-ben került kinyomtatásra – 1858-ban kapta meg az Akadémiai Nagyjutalmat, illetve az ezt helyettesítő nagyjutalmi érmet. A javaslattevő bizottság tagja: Gebhardt Ferenc, Bugát Pál, Balásházy János és Tarczy Lajos voltak.

A nagyjutalmi érme egyik oldalán az Akadémia címere a BORURA DERŰ körirattal, a másik oldalán a nagyjutalomban részesült neve volt bevésve.

Jedlik Ányos nagyjutalmi érmét a Pannonhalmi Főapátság éremtára őrzi.

Érdemes megjegyezni, hogy Jedlik Ányos összesen egy alkalommal volt a bíráló bizottság tagja. Másodfokú unokatestvére, rendtársa és barátja Czuczor Gergely pedig hat alkalommal.

Budapest, 2002. 02. 20.

                                                                Összeállította:   Király Árpád

Irodalom: Fekete Gézáné: „Az Akadémia 1831-1858 között alapított

                  jutalomtételei és előzményei”

  (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának

  közleményei 21 /96/ Budapest 1988)

Éder Zoltán: „Borura derű” a Magyar Tudományos Akadémia

  jelmondatának története

  (Jedlik Ányos Tisztelete Bp. 2000. 145-148. o.)